Rajzelemzés

Mit árulnak el rólunk rajzaink?
Van egy jó hírem! 🙂 Szinte MINDENT!
Rajzaink megmutatják kik és mik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk, hogyan gondolkodunk a körülöttünk zajló eseményekről, hogyan érezzük magunkat a családunkban és mire vágyunk igazán… megmutatja melyik életterület jelent nekünk akadályt vagy éppen támogatást, de megmutathatja, hogy milyen a lelkünk, és mit élünk meg valójában. Láttatja, hogy mi zajlik bennünk, mit szeretnénk megélni, elfogadni, viszonyunkat önmagunkhoz és másokhoz.

A rajztesztet az önismereti konzultációk során szoktam használni, mint önismereti eszközt, hogy együtt könnyebben tudjunk haladni. Számtalan esetben olyan mélyre temetjük el a probléma gyökerét, hogy már nem is emlékszünk rá. A rajzolás során felszínre lehet hozni ezeket és megtörténik az elengedés.
Az általam használt tesztek:
Hatkockás teszt, Wartegg teszt, Családrajz, Alakrajz, Fateszt, Fészekrajz.

Egy kicsit a rajzelemzés fejlődéséről, történetéről…

Az első tudományos feldolgozás már a XIV. századból való. Először elmebeteg embereken alkalmazták. Vizsgálták, hogyan változott rajzuk a gyógyulás után. XVIII. században már igazságügyi bizonyítékként is használták a beteg emberek rajzait. Az ember személyiségének nagy része nem tudatos, tudattalanjában ősi ösztönök működnek – mondta Freud. Szerinte ezért volt nagy jelentősége a tudattalan világ képi megjelenítésének és annak elemzésének. Jung szerint a kollektív tudattalan az emberiség öröksége tartalmazza az összes megszerzett tapasztalatot és ezek a képi ábrázolásban is megjelennek. Először Oscar Fister alkalmazta terápiában a rajzoltatást. Ez már a XIX. század elején volt. Később Cooke és Ricci az iskolai teljesítményt vizsgálta, majd Goodenoogh már a gyermek értelmi szintjének megállapításán dolgozott. A XX. század elejétől már felgyorsult a fejlődés, egyre többen végeztek kutatásokat és elemzéseket, gyűjtöttek rajzokat és vizsgálták az emberek pszichéjét, keresték az összefüggéseket.

Ezek eredménye lett, hogy mindig a rajz egészét kell vizsgálni annak figyelembevételével, hogy az egész több, mint a részek összessége. A személyiség és a rajz egészét tartja szem előtt. Ezért is mondjuk, hogy „egy rajz nem rajz!” Fontos szempont, hogy nem teszünk meggondolatlan kijelentéseket! A rajzfelvétel közben is beszélünk, kérdéseket tehetünk fel, ami nem egyértelmű, azt tisztázzuk.